Hatékony tőgyápolás, 3. rész - Hogyan történik a fertőződés?

A tehenek egész életük folyamán ki vannak téve új fertőzések veszélyének: fiatal borjúkortól a vemhességeken, laktációkon keresztül, egészen a szárazon állási időszakokig. A menedzsment feladata megérteni és megismerni a veszély forrásait és ezeket minimalizálni.

A fiatal állat fejlődő tőgyének belső szöveti állománya jó esetben fertőzésmentes. Ugyanakkor, ahogy a tőgy szöveti állománya felkészül az ellésre, megvan a veszély, hogy a környezetből a bimbócsatornán keresztül baktériumok jutnak be a tőgybe, majd ott felszaporodva elérik a mélyebb szöveti részeket is. Ez a veszély a többször ellett teheneknél is fennáll a szárazra állítás időszaka alatt, az elléshez közeledve.

Mind az előhasi üszők, mind a tejelő tehenek és a szárazonállók esetében is nagyon fontos az istállók tisztán és szárazon tartása. Ennek eredménye a kevesebb baktérium lesz, és értelemszerűen a kisebb számú baktérium kisebb fertőzési veszélyt jelent.

A legsokrétűbb fenyegetettséggel a tejelő tehenek szembesülnek, mert gyakran olyan körülmények között vannak tartva, ahol a tőgybimbók és tőgybimbó végek érintkeznek trágyával, szennyezett alommal. Ha a tőgybimbókat fejés előtt nem tisztítják megfelelően – azaz nem fertőtlenítik, nem törlik tisztára/szárazra – a szennyeződésekből feltapadó baktériumok bekerülhetnek a tőgybimbó csatornába, majd a tőgybe a fejés során. Azokban az állományokban, ahol a tehenek fertőző baktériumokat (pl. Staph aureus vagy Strep ag.) hordoznak, a nem fertőzött egyedek fertőződése első sorban a fejés során történik meg. Ilyenkor a baktériumokkal szennyezett tej leggyakrabban a fejős kezéről vagy a fejőgépről kerül egyik tehénről a másikra, ezért a fertőző baktériumok leggyakrabban tehénről tehénre terjednek.

Mivel a tehén környezetében élő baktériumok leginkább a környezet-tehén úton terjednek, nagyon fontos az olyan programok alkalmazása, melyek minimalizálják az új fertőzés veszélyét.

Tőgygyulladás a szárazon állás alatt

Az új fertőzések szempontjából az egyik legveszélyesebb szakasz a szárazon állás időszaka, amikor a tehén felkészül a következő ellésre. Ez az időszak tipikusan 60 nap hosszú, de egyes állományok esetében ez lerövidülhet akár 30 napra is. A kutatások eredményei azt mutatják, hogy az új fertőzések száma a szárazon állás 1-3 hetében növekszik meg, majd a periódus végén, közvetlenül az ellés ellőtt illetve röviddel ellés után ugrik meg újra.

Ennek okai szerteágazóak. Szárazra állításkor a tehenek még gyakran nagyobb mennyiségű tejet termelnek. A napi kétszeri fejés megszűnésével megszűnik a tőgybimbó csatorna átöblítése. A fejés során, a bimbócsatornában (két fejés között) esetleg felszaporodó baktériumok a tejjel kimosódnak, így azok nem jutnak be a tőgy mélyebb szöveti állományába. A fejés megszűnésével a baktériumok száma könnyen megnövekedhet, így azok mélyebbre hatolnak a tőgyben.

Sok országban bevált és ajánlott gyakorlat a speciális nagy dózisú szárazra állító antibiotikum készítmény tőgybimbóba fecskendezése. Célja a jelenlévő baktériumok elpusztítása, és egy akadály létrehozása az új, behatoló baktériumok számára. Az injektálást rövid, műanyag tűvel végzik, egyszer használatos tubusból, megvédve így a természetes keratin réteget a bimbón belül.

Egy alternatívát jelent, a bimbólezáró szerek használata, gyakran antibiotikumos kezeléssel együtt. A bimbólezáró egy belső fizikai tömítést, gátat képez a tőgybimbó csatornában ott, ahol a bimbócsatorna találkozik a bimbókamrával. Ezt a megoldást kizárólag olyan teheneknél lehet alkalmazni, melyek bizonyítottan nem fertőzöttek szárazra állításkor. Az esetleg fertőzött egyedeknél, mindenképpen szükséges antibiotikumos kezelés is, a lezáróval kombinálva.

Ahogy a tőgy állománya már nem termel több tejet, a tőgy egyre jobban ellenáll a fertőző kórokozóknak. A legtöbb tehén esetében kialakul egy stabil keratindugó, mely tömíti a bimbócsatornát. Azok a tehenek, melyeknél nem alakul ki ez a dugó, és nem kaptak kezelést a szárazra állításkor hajlamosak az új fertőződésre.

Az ellési idő közeledtével a tőgy újra megkezdi a tejtermelést, aminek gyakran eredménye, hogy ellés körül a tőgy duzzadt lehet illetve tejszivárgás tapasztalható a bimbócsatornákon keresztül. Ez azt jelenti, hogy a bimbócsatorna újra szabadon átjárható a baktériumok számára is. A vemhesség legutolsó szakasza, az ellés, és az ellést követő 30 nap által okozott stressz legyengíti a tehén immunrendszerét, így az fogékonyabb lesz a fertőződésre.

A szárazon állás időszaka a tőgygyulladás elleni küzdelem egyik legkritikusabb időszaka. A tehenek megfelelő takarmányozása a testkondíció ajánlott értékeinek figyelembe vételével segíti az immunrendszer erősödését. Az istállókat a lehető legszárazabb és legtisztább állapotban kell tartani, hogy a tőgybimbó a lehető legkevesebb baktériumnak legyen kitéve. A hatékony szárazra állítási rutin nagyon fontos az ellés körüli kritikus időszak sikeres megoldásához.

DeLaval IodoFence

Felhasználói vélemény

„2013 júliusában próbáltuk ki a DeLaval IodoFence tőgyfertőtlenítőjét. Maximálisan elégedett voltam vele. Jó ápoló hatású, a bimbók bőre finom, puha lett tőle. Szinte alig csöppen, a következő fejés előtt könnyen eltávolítható.”

Hevesi Tamás, telepvezető
HódAgro Zrt., Hódmezővásárhely

At DeLaval we use cookies to make your website experience better. You can change your web browser settings if you do not allow cookies or do not want cookies to be saved. Read more about how DeLaval handles cookies. I have read and accepted the information on how DeLaval handles cookies.